A Mangalica sertés Európa egyik legősibb disznófajtája. Eredete az 1830-as évekig nyúlik vissza.
Az Osztrák-Magyar Birodalom idején József nádor néhány sumadija sertést kapott ajándékba egy szerb hercegtől, és azokat bakonyi és szalontai sertésekkel keresztezte. Az így létrejött „göndör szőrű sertés” eleinte a Habsbourg császári ház számára volt fenntartva, ám ízének köszönhetően olyan népszerűségre tett szert, hogy a XIX. század végére Európa legjelentősebb fajtájává vált. A fajta hivatalos elismerésére 1927-ben került sor.
A Mangalica a XX. század elején az Osztrák-Magyar Birodalom területén nagyon elterjedt volt. I. Ferenc József osztrák császár 3 millió egyedet számláló állománnyal rendelkezett, melyek etetésére márványból készült vályú szolgált. Az akkori sertéskiállítások valamennyi díját megnyerte. A fajta legvirágzóbb időszakát 1850 és 1950 között élte, mivel a nagy zsírmennyiséggel rendelkező sertések számos felhasználáshoz kiválónak bizonyúltak: főzéshez, gyertya készítéséhez, szappanok és kozmetikumok előállításához, sőt kenőanyagok és robbanószerek gyártásához is. Azokban az időkben az állat zsírja értékesebb volt, mint maga a húsa. A II. Világháborút követően a mangalica száma drasztikusan lecsökkent, mivel Magyarországnak - mint mindkét Világháború során vesztes félnek - természetben fizetendő kártérítései nyomot hagytak az ország sertésállományain is.
A mangalica tenyésztésének az új mezőgazdasági technikák bevezetése a 70-es évektől újabb impulzust adott. Azonban a mangalicasertés (nagy területigény, és nagyon lassú reprodukció) nem igazodik az intenzív mezőgazdaság új stílusához. Ennek okán fokozatosan más, importált sertésfajták lépnek a helyébe (vékonyabbak, és gyorsabb növekedésűek), és megkezdődik a mangalicasertés drasztikus kiszorulása a mezőgazdaságból. Azokban az időkben a mangalicasertés Ausztriában már csak a Nemzeti Parkokban és az Állatkertekben volt fellelhető.
Az így létrejött „göndör szőrű sertés” eleinte a Habsbourg császári ház számára volt fenntartva.
1950-től a modern tudomány amellett foglalt állást, hogy a telített zsíroknak egészségkárosító hatásuk van. A szalonnát károsnak nyilvánították, és a mangalica tenyésztése visszaesett. Ami azonban még akkoriban nem volt ismeretes, hogy azonos mennyiségeket alapul véve a mangalica zsírja kevesebb telített, és több telítetlen zsírt tartalmaz, mint a vaj; és ellentétben a margarinnal és a hidrogénezett növényi zsírokkal, nem tartalmaz transz-zsírokat.
