Bizonyos közös tulajdonságaiknak köszönhetően a mangalicasonkát gyakran hasonlítják az ibériai sonkához.
A mangalica fajtája genetikailag kapcsolódik a földközi-tengeri sertéshez, amelynek az ibériai sertés is rokona. Azonban két különböző fajtáról van szó, és bár termékeiket a legjobb ínyencek igazi gourmet finomságoknak tartják, mindegyiknek saját különlegességgel és érzékszervekre ható jellemzőkkel rendelkezik.
A hasonlóságok között a legeléshez alkalmazkodott anatómia mellett hangsúlyozzák például a mindkét fajtára jellemző fekete patát, az állatok rendkívül zsírosságát, erőteljességét és bizonyos betegségekkel szembeni nagyobb ellenállóságát. Ez mindkét esetben lehetővé teszi, hogy a sonkájuk érlelését hosszan tartó, lassú érési periódusok alatt valósítsák meg.
Az egyik különbség a táplálék, mivel a mangalica tápláléka kukoricából, búzából és a legelők adta élelemből áll, míg az ibériai fajtájé fű és makk, vagy takarmány a gabonával táplált állatok esetében.
A mangalica tápláléka kukoricából, búzából és a legelők adta élelemből áll, míg az ibériai fajtájé fű és makk, vagy takarmány a gabonával táplált állatok esetében.
Jelentős eltérések vannak az ízekben is: noha vannak közös ízek, míg a mangalicasonka finom aromájában a szárított magvak íze lelhető fel, az ibériai sonkában - és legfőképpen a makkal tápláltban - egy intenzívebb, édesebb, mezőket idéző ízzel találkozunk, a legelőn töltött hizlalási szakasznak köszönhetően. Bár hasonlóképpen eres, a mangalicasonka zsírja finomabb, és kevésbé összetett.
Ami a kereskedelmi forgalomba hozatalát illeti, a mangalicasonka ára magasabb a jamón ibérico de cebo (gabonás ibériai sonka) áránál, ám sokkal alacsonyabb a jamón ibérico de bellota (makkos ibériai sonka) áránál.